Esik... November Rain? Paff vagyok már teljesen ettől a sok víztől. Meg attól is, amit Immortalisnál és Áldottgyermeknél olvasok arról, hogy mi folyik itt ebben az országban, mi folyik ebben a városban. 

Simán eltudom képzelni azt, hogy a káosz lassan lenyeli az országot mint, blow job-os lány munkája produktumát (Figyeled?! Eufémizmus baszod.). Már gondolkodni sincs kedvem a szlovák "öntudaton", a politikai elitünk töketlenségén, ürességén, felelőtlenségén, nemtörödömségén, alkalmatlanságán, gazemberségén és még végtelen hosszú sorokban lehetne sorolni a negatív minősítő jelzőket. Legyenek akár az koleszos fiúk a KISZ-es fiúk, a hétfejű sasosok, meg az ilyen-olyan demokraták. 

Kezdem azt gondolni: megfelelő megoldás lenne, ha az eső kimosná ezt az országnak nevezett istállót, mint Herkules megtette Augiásznál. Kapott is érte egy egész csillagképet. Himnikus zengékkel ödvözölném és megasztalnám azt, aki ezt a melót itt is elvégezni. Szar meló, tudom, de valakinek mielőbb el kellene végezni, mert tele van a derítője mindenkinek.

Ennyi hirtelen elég is lesz egy időre. Viszalépek a hallgatás falába. 

Végezetül: Egy valamit nagyon tudok, azt, hogy:

""Állok a pusztában, gatyám lobog.

Seggem kilóg, gyomrom korog.
Nézek a magosba, gondolok nagyot!
Magyar égre magyar csillagot!
Nyugati szél fú, délibáb ragyog.
Magyar vagyok, szittya vagyok!
Nem vágyok sokra, de egyet akarok:

Magyar Nemzeti Hip-Hop-ot!""