A "The Cinematic Orchestra-t" Jay Swinscoe alapította 1999-ben. Azt kell mondanom, jól tette (inkább zenekart, mint pártot). A feje tele volt ötletekkel és különböző hatásokkal, kedvelte a mindenféle basszerosokat, a gitár bandákat, a filmzenéket. Ezeket és spanyol, skandináv élményeit egyesíti a TCO. Ez meg is hallatszik rajta: kicsit űr-jazz, kicsit filmzene; néhol lélekemelő vokál teremt különös, szinte élő, lélegző (mint a szilikát vakolat), végtelenül kellemes atmoszférát (olyat, ahol Anettka sosem járt). Van minden: fúvósok, vonósok, zongora, gitárok, elektronika, D. J. - magyarul, igazi, modern fúziós zene. (Épp megfelelő szinte bármilyen tevékenységhez.) És most lapozz...
Na szóval, ez a Swinscoe összeszedett egy csapat, vállalkozó szellemű jazz zenészt (és nem ifjú-fiatal politikai akrobatákat), majd rövidesen kiadta első albumát a „Motion-t”, amely mindenkit meglepett; az év legjobb albumának választották a Gilles Peterson’s Radio One Show hallgatói. Meglehetősen komoly zenekarral állunk szemben: Portó Európa Kulturális Fővárossá válásának nyitó ünnepségén bemutatott, az 1929-es Dziga Vertovrendezte avantgard némafilmhez, a „Man With The Movie Camera-hoz” a város megbízásából zenét készítettek és elő is adták azt. Egyszer Stanley Kubricknak is játszottak a Brit Rendezők Céhe életműdíjának átadásán Londonban. Na igen, azt még nem említettük, hogy a formáció brit és a Ninja Tune Records adja ki őket. A népes csapat akár élőben, akár stúdióban egyaránt hozza a zenekarra jellemző sajátos hangulatot.
