Az írás létrejöttéért külön köszönet Áldottgyermeknek, aki az utóbbi post-jaival féltéglát dobott gondolataim állóvizébe.
A pártok nem jövőt,
hanem lényegében álmokat adnak el a választóknak. Tehetik ezt mindazért, mert a
magyar szavazópolgár sokkal inkább érzelemből dönt, mint észérvek alapján. Ez
adódhat abból, miszerint a magyar a fogyasztói társadalom csapdájába eset és az
anyagi erejét felmúlva , a racionális választást felülírva fogyaszt.
Nekünk mindent ellehet adni, ráadásul szinte bármennyiért.
Ennek okait szerintem a Kádár rendszerben kell keresni. A mesterséges
életszínvonal növeléssel legitimált rendszer, ami hagyta az állampolgárt
viszonylagos jólétet teremteni magának, fokozatosan atomizálta és arctalan
fogyasztóvá tette a társadalmat. Nagyon sokan emlékszünk még a pult alól
beszerezhető banánra vagy az első matchbox-okra, a LEGO-ra és persze az
ausztriai bevásárló turizmusra.
A rendszerváltozással megnyílt kapuk a Kádár rendszer atyai
keblén felnőtt generációt úgy érték, hogy fogalma sem volt a fejlett kapitalizmus
működéséről. Hiányoztak a piaci versenyről, de önmagában a társadalomban folyó
versenyről, a tudás felértékelődéről szóló ismeretek, tapasztalatok. Nyugatról csak azt látta,
mekkora a jólét, azt már nem, milyen úton teremtődik meg. Viszont a fogyasztási versenybe gyorsan
bekapcsolódott. A modern mainstream marketing azáltal, hogy életstílussal, panteisztikus
képekkel párosítva adta el a terméket, abba csalóka ábrándba ringatta a
magyart, hogy az a szabadság, a demokrácia, a kapitalizmus, amit a felszínen
lát. ( Ha Pannon mobil netet használok az én életem is olyan lesz mint a
fickónak a reklámban.) Mindehhez a hazai politikai elit is asszisztált, azzal a dumával, hogy
majd ő valóra váltja az egyén gyakran irreális vágyait.
Aztán kiderült, nem ennyire egyszerű és teljesen paff lett
ettől a nép. Ráadásul az Antall kormány az államcsőd szélén álló ország
megmentése érdekében, nemzeti magán és nagy tőke hiányában kénytelen volt a
nemzetgazdaságot széles körben megnyitni a külföldi tőke előtt és elfogadni
annak feltételeit. Ettől az ország az egyik legnyitottabb gazdaságú ország lett
a világon és a mai napig meg nem lévő, komolynak nevezhető nemzeti tőke és
megfelelő szabályozás hiányában szinte teljesen ki van szolgáltatva a globális
gazdasági és pénzügyi rendszer mozgásainak.
A most begyűrűző és szépen taroló válság okozta
gyorsan emelkedő munkanélküliség, a létbizonytalanság és reménytelenségérzet
megjelenése és fokozódása termékeny táptalajt szolgáltat a szélsőségek
megjelenésének és erősödésének, amit a jellegzetes magyar történet ,-hogy soha
senki nem felelős semmiért- erősít azáltal, hogy elkezd a meglévő sztereotípiák
alapján bűnbakot keresni, akit felelősé tesz a helyzet kialakulásában. Terjedni
kezdenek a társadalmi fóbiák. (xeno-, homo-, etno-,stb.) Ezzel együtt felszínre
kerülnek az eleddig ágy alá söpört problémák. Radikalizálódik a társadalom vesztes
és veszélyben lévő része.
A mai Magyarországon a
leghangsúlyosabb problémák közé tartozik a korrupció és az etnikai feszültség.
Ezeket a sürgősen
megoldandó problémákat tűzik a szélsőségek a zászlaikra, olyan válaszokkal,
megoldásokkal, - párosítva a "dicső aranykor” visszahozása illúziójának
frusztrációjával, a romantikus történelem szemlélettel, a gulyáskommunizmus
kísértő árnyaival, az állam segít jelszavával, a hiányzó realitás érzékkel, - amit
a felnőtt, felelősen és körültekintően gondolkodó állampolgár ( a homo politicus) nem fogadhat el.
(A betelepült
multinacionális cégek valóban megkérdőjelezhető és gyakran vérlázító módon
viszik ki az országból a profitjukat, de akármilyen fájó is kimondani, nagyon
sok embernek adnak munkát hazánkban és azzal, hogy piacokat vesznek el, valóban vesznek el munkát is, de ha elűzzük őket mi is ugyanúgy munkát veszünk el. Másrészt a multik többet is fizetnek, de többet is várnak el az
alkalmazottaiktól. Ott te vagy a cégért. Cserébe befizetik a utánad
tisztességesen a járulékokat és előrelépési lehetőséget is nyújtanak. A nagy
cégeknél manapság egyre nagyobb divat a társadalmi felelősségvállalás csak
sajnos mi ezt itt magyar honban még nem
érzékeljük.)
***
A gyorsan kialakuló tömeg média, -amely, ha nem is negyedik
hatalmi ág, de mindenképp megkerülhetetlen befolyásoló tényező, mivel az emberek
túlnyomó többsége innen szerzi az információit a világról- egy szűrt
második és/vagy látszat valóságot teremt és közvetít. Ez legjobban
kereskedelmi médiumokra jellemző, amelyeknek fő bevételi forrása reklámokból keletkezik. A
bevételnövekedést pedig a nézettség növelésével lehet elérni. A nézettség
viszont a minél szélesebb kör által fogyasztható műsorokkal növelhető csak. Az
eladható műsor legyen meghökkentő, hátborzongató, felháborító, álom-szerű stb.
Ez hozza magával a bulvárosodást, ami meg a minőségromlást. Nálunk ez
erőteljesen szembe tűnő, bár ez az egész világon jelen van. A reality show-k
abszolút arra vannak kihegyezve, hogy szeressünk vagy utáljunk valakit. Lényeg a
popularitás, mert ezt veszik.
A politika, mint entitás nem hülye. Mindent felhasznál, ami
a fennmaradását vagy éppen a hatalma kiterjesztését szolgálja. Így a médiát és
a marketinget is.
A marketing az egyszerű, könnyen megjegyezhető, de hangzatos
szlogeneket, hívószavakat kedveli, ezeket próbálja bevésni az emberek tudatába,
mintegy pavlovi reflex-szerűen és nagyrészt sikerrel is teszi ezt.
A politika, rájött a
média erejére, működésének lényegére és arra is, hogy demokráciában elsősorban
neki kell alkalmazkodni hozzá, felkelteni a figyelmét és elkezdte tematizálni azt.
A fontos dolgokat a médiában jelentik be, rajta keresztül üzengetnek egymásnak,
vitáznak. Ezzel párhuzamosan elkezdett a politika bulvárosodni. Meg változtak a
politikusi szerepek. A politikusok egyik legfőbb feladatává "a lehető
legtöbbet a képernyőn lenni" vált. Megjelentek a politikus celebek: Petkó
Bim-Bam Bandi, Rogán, Kóka, Kósa stb. Ők már nem csak az általuk képviselt
politikával jelentek meg a képernyőn, hanem a magánéletükkel is. A politikai
kommunikáció mondhatni "szappanoperatív" lett.
A politika, a média,
a marketing találkozása és kollaborációja hozta világra a politika
megszemélyesedését. Az emberek a politikát egyre inkább személyekhez kötik, nem
pártokhoz. ez a vezéresedés vagyis a vezér, vezető testesíti meg egy személyben
az eszmét, a pártot, a programot. Ő szerepel legtöbbet a média nyilvánosság
előtt.
A marketing szemléletű választási kampányban ő lesz egyrészt
a pár arca, másrészt mintegy brand-et építenek köré, aminek a pártprogram a
része. Az emberek vezért választanak nem pártot.
A komplex politikai tartalmakat a termékmarketingben jól
bevált rövid, figyelemfelkeltő, könnyen megjegyezhető, lényegre törő
szlogenekre, jelmondatokra, hívószavakra egyszerűsítve igyekeznek eladni, a
választó érzelmeire, vágyaira, félelmeire irányozva. Természetesen az adott párt
által képviselt ideológiához és a
meglévő társadalmi, politikai
viszonyokhoz igazítva.
De, hogy kerül ide a Jobbik?
A Jobbik ügyesen használja a kommunikációs és marketing
eszközöket politikája és nézetei eladására a csalódott, radikalizálódott és a
megoldásokat szinte teljes egészében az államtól elváró potenciális
szavazóbázisának.
A cigánybűnözés nem kriminalisztika fogalom, hanem egy
marketing hívószó. A Jobbik kreálta, olyan statisztikai adatok felhasználásával,
melyek szerint közülük kerül ki a több bűnöző. Ráépítette a bűnbakot kereső
csoportok felé irányuló kommunikációjára és egy egész népcsoportot kriminalizált
vele. Akár hogy is mondják azt, hogy egy becsületes cigánynak nem kell félnie a
jobbiktól, azért a kommunikációs térben erősen feszegetik a határokat és ezzel
félelmet keltenek. Meg ha a Jobbiktól nem is, de az általa feltüzelt
embercsoportoktól lehet félni. Az pedig
egy jó kérdés, mi alapján fogják eldönteni ki a becsületes és ki nem? Milyen követelményeknek kell megfelelni a
becsületessé nyilvánításért? Tessék kicsit gondolkodni a válaszokon. Másrészt,
meg ha sokáig mondogatják valakinek, hogy bűnöző, el is hiszi magáról és úgy is
fog előbb-utóbb viselkedni.
Ha utána nézünk annak, milyen szabályok szerint kellett a
csendőröknek élniük, akkor rájövünk, nem sokan lennének ma képesek ezeket
megtartani. A csendőrség és Gárda is a díszlet része. Kellékek egy előadás sikerének fenntartásához.
A sikeres előadás pedig az idén parlamenti párttá teszi a Jobbikot. A következő kormánynak lesz a felelőssége
kifogni a szelet a vitorlájukból. Ha nem teszi kormányzó erővé válhatnak, amit
már nem tartanék egészségesnek.
A 88-as számról meg az véleményem, hogy ebben az országban mindenki mindenbe megpróbálja
bele magyarázni a saját lázálmait.
(Arról, hogy mit gondolok az elrettentő erejű büntetésről az
a tudományos fantasztikum kategóriába tartozik és majd valamikor bővebben
kifejtem.)
A Jobbik kvázi talált egy piaci rést és betömte. Erre van
igény, hát ezt adjuk alapon.
Szerintem sokkal inkább valamiféle autoriter populista párt,
mintsem fasiszta. Nem szeretnék tévedni.
