Na szép napot mindenkinek. Kiszívott, kiégetett ez az év is. Kitörni készülő düh-vel és kétségbeeséssel várom az ünnepeket.
Szimplán frászt kaptam az idén a magyar politikai helyzettől és szlovák idiotizmustól. Szépen a nyakunkon a válság, két hónap alatt egy kalocsányi ember vesztette el az állását az országban, valószínűleg ez a folyamat nem áll meg ennél a számnál és márciusban nézünk majd, mint az a bizonyos Rozi a moziban, hogy mi is lesz velünk. Ha most nem vigyázunk gyorsan Bulgária szintjére kerülünk, onnan meg nehéz vissza jönni és mire vissza érünk elszalad mellettünk Európa. Ezt nem szeretném. Hihetetlennek tartom a politikai elitünk felelőtlen viselkedését a témában. Elérkezettnek látom az időt a sérelmek félretételére és túllépésére. Muszáj az együttműködés, hogy Szekfű Gyula szavaival éljek, némi interpretációval: nehogy valahol megint utat veszítsünk.
Katt a post címére a teljes szöveghez
Itt van még a Gaskóék sztrájkja. Kíváncsi vagyok mikor verik ki biztosítékot az utazó közönség körében. Amúgy meg szóra sem érdemes az egész, szimpla politikai akció. Gaskó majd valamilyen miniszter lesz a második FIDESZ kormányban. Neki már megérte.
Még valami: eddig sem vittem túlzásba a post-olást, de a következőkben egyéb fontosabb teendőimre kell, hogy koncentráljak.
P.S.: Remélem az összes hatalmi pozíciójával a saját gazdagodása irányába visszaélő alakot sok évre rács mögé vágják válogatás nélkül. Sólyom újévi köszöntőjét pedig zárhatná a következőképp: Válságban és szegénységben gazdag új évet kívánok minden egyes honfitársamnak.
A végére egy kis jófajta magyar jazz:
