Az internet elterjedésével egyre inkább felszínre kerül a kérdés: vajon az online sajtó kiszorítja-e a hagyományos sajtótermékeket? Erre a kérdésre keressük alábbi dolgozatunkban a választ. A válaszhoz megkíséreljük feltárni a hasonlóságokat és különbségeket, előnyöket és hátrányokat.
A hagyományos sajtó, értem itt ez alatt a nyomtatott sajtót, az írni-olvasni tudás, a társadalom komplex-szebbé válásával, a nyomtatás kialakulásával és elterjedésével kezdte el hódító útját a tájékoztatásban. Először csak szűk körben terjedt, majd az iparosodás és a polgárosodás idején, a nyomdatechnika fejlődésével lehetővé vált a széles tömegekhez való eljutás.
Hasonló pályát járt be az internet is. A személyi számítógépek megjelenésével, majd elterjedésével, a felhasználói tudás fejlődésével és a világháló tömegek általi hozzáférésének megvalósulásával egy új tömegkommunikációs médium jön létre (World Wide Web), melynek fejlődése napjainkban is tart.
A fentiekből láthatjuk, hogy a két médium kialakulásához hasonló feltételeknek kellet teljesülni, még pedig, a felhasználni tudás képessége, a technikai feltételek kialakulása, majd ezek terjedése.
A hasonlóságok mellet vannak lényeges különbségek is a nyomtatott sajtó és az internetes között. Egyrészt az információközlés időbeliségében, másrészt a tartalom alakulásában.
Míg, a papír alapú napilapok az előző napi híreket közlik, addig az online napilapok a hír keletkezésétől számított lehető legrövidebb időn belül tudják azt közzé tenni, így gyorsabb tájékoztatást tudnak nyújtani.
Tartalmi oldalról nézve a különbség nem a hírek eltérőségében van ( ugyanazokat a híreket közlik ), és nem is a közlés minőségében, hiszen mindkét sajtó típust általában képzett újságírók írják, akikre ugyan úgy vonatkoznak a szakmai szabályok és a törvényi rendelkezések. A különbség az időbeliségben és az interaktivitásban mutatkozik meg.
A nyomtatott sajtó esetében az olvasó nem tud a hírhez a nyilvánosság előtt hozzászólni vagy, ha igen akkor azt időbeni késéssel teheti csak meg, ilyenkor viszont fennállhat az a helyzet, hogy a hír és ezzel együtt a hozzászólás aktualitását veszti. A internet alapú sajtó, bizonyos híreknél engedi az olvasó számára a hír kommentálásnak lehetőségét, így az olvasó kifejtheti véleményét, és más olvasókkal tud diskurzust, polémiát folytatni. Ez előnyt is jelent a papír alapú sajtóval szemben, mivel ez lehetőség növeli, sokszínűbbé teszi a tartalmat ( már amennyiben a párbeszéd értelmes keretek közt zajlik, bár az oda nem illő hozzászólásokat általában kimoderálják, így nem fajulhat el nagyon a dolog ). Mondhatjuk azt is, hogy ezen lehetőségek segíthetnek szellemi közösségek kialakulásában, még ha ezek virtuálisak is, de könnyen átválthatóak személyes kapcsolatokra. Ez a jelenség leginkább a Web 2.0 kialakulásával érte el meghatározó szerepét, ezt a későbbiekben bővebben tárgyaljuk.
A másik lényeges különbség és előny a hagyományos sajtóval szemben, hogy az internetes lapok rendelkeznek archívummal, ami nem foglal anyagi értelemben vett helyet, így akár a 10 évvel korábbi példányokhoz is hozzáférhet az olvasó. Nem kell attól tartani, hogy megsemmisülnek az összegyűjtött lapszámok. Az online médiumok előnye még a multimédiás tartalom. A multimédiás tartalom magában foglalja a hang és képi anyagok az írásossal egyidejű megjelenítésének képességét. Magyarán a hírértékű eseményről való audiovizuális tájékoztatatást. Egyszerre írott és elektronikus sajtó ( elektronikus sajtó alatt a rádiót és a televíziót értem. ), vagyis egy információközvetítő csatornán keresztül az olvasó megkapja mindazt, amit a televízió, a rádió és a nyomtatott sajtó külön- külön közvetít, mintegy szintézist teremtve a sokféle kommunikációs csatornák között.
Ennyi előny mellett mégis mik a hátrányai az internet alapú sajtónak?
A Web 2.0 megjelenésével a sajtóetikai és törvényi szabályozás kicsúszott az ellenőrizhetőség és számon kérhetőség alól. A miért megértéséhez ismernünk kell, hogy mi is az a Web 2.0.
A Web 2.0 egy felhasználóbarát internetes struktúra, ami lehetővé teszi, hogy bárki, bármilyen véleményt, információt, adatot közöljön, nyilvánossá tegyen. Tehát a felhasználó szabadon tölthet fel bármit és bárhova. Míg az újságot, a rádiót és a televíziót hagyományosan hozzáértők működtetik, addig az interneten az amatőrök is bármilyen tartalmat közzétehetnek
A nyomtatott sajtó, a rádió és a televízió hagyományosan a nyilvános szférát testesítette meg. A nyilvános szférában pedig egyes jogsértések - például a jó hírnévhez fűződő jog vagy a személyes adatok védelmének sérelme - súlyos szankciókat vonhatott maga után, szemben a magánszférával, ahol az effajta (jog)sértések rendszerint következmények nélkül maradtak. A neten azonban - különösen a fórumokon - keveredik egymással a nyilvános és a magánszféra. Magánszemélyek cserélnek eszmét a nyilvánosság előtt, gyakran hozzáértők moderálása nélkül. Az pedig, hogy ilyenkor a nyilvános vagy a magánszférára alkalmazott jogszabályokat kell-e érvényesíteni, erősen vitatott. ). Ráadásul az ilyen esetekben gyakran olyan magánemberek beszélgetnek egymással, akik őrzik anonimitásukat, szemben a hivatássokkal, akik általában a nevüket vállalva szerepelnek. A jelenlegi kormányzatoknak az előbbiek tükrében igen csak komoly fejtörést okoz a világháló ellenőrzése és a nemzetállami jogrendszerben való tartása. Még úgy is, hogy az oda nem illő tartalmakat meglehet reklamálni a szolgáltatónál, de a rengeteg felhasználó miatt akár hosszú hónapokig is eltarthat a megfelelő ellenlépés megtétele. A honi szolgáltatóknál egyszerűbb, a külföldieknél szinte lehetetlen a nem kívánatos tartalmat eltávolítani ( lásd: a kuruc.info esete ).
A Web 2.0 kialakulásával és a kibertérben való elterjedésével szinte egyidejűleg megjelentek az internetes naplók a blogok.
Az első időkben blog olyan weboldal volt, ami a szerző hivatkozásaival, reflexióival és hozzászólásaival ellátott online személyes naplót tartalmazott. A web és a log (bejegyzés) szavak összevonásából először weblognak, majd röviden csak blognak nevezett online napló jellegzetessége, hogy abban mindig a legfrissebb bejegyzés szerepel felül, amit kronológiai sorrendben követ a többi. A napló szövegét gyakran képpel vagy mulitmédiás tartalommal színesítette a szerző. Később kialakulnak a tematikus blogok, amik lehetnek közéleti, politikai, ismeretterjesztő, divat vagy gasztronómiai és a többi blogok. Hasonló tartalmi struktúrával, mint a hagyományos médiumok. A blog kultúra csúcsa valószínűleg a tematikus közösségi blogok, melyek bármilyen téma köré képesek szerveződni és a tradicionális sajtó kapuőr szerepét felülírva, mégis képesek objektív és releváns véleményt alkotni, és ezt a nyilvánosság felé meglepő eredményességgel közvetíteni.
Az eddig leírtak szerint, minden jel arra utal, hogy az internetnek több az előnye, mint hátránya a papír alapú sajtóval szemben. Azt gondolhatnánk, az internet kiszorítja a médiapiacról a hagyományos formátumú sajtótermékeket. De mégsem, most még biztosan nem. Miért? Mert ameddig a társadalmak tagjainak teljes egésze nem rendelkezik a világhálóhoz való hozzá féréssel, aminek elengedhetetlen feltétele a technikain túl a megfelelő anyagi helyzet és felhasználói ismeret, addig a klasszikus sajtó megmarad. Megmarad, mert a nyomtatott sajtó az online hírportálok kifejlődésére adott természetes válaszként megjelent az interneten is és teljes erővel próbálja kivívni, az őt megillető helyet a kibertérben. És ami talán a legfontosabb, az újságolvasás szokásai beépültek a civilizált kultúrába, mivel internetezni nem nagyon lehet a tömött tömegközlekedési eszközökön, ebédidőben, a várótermekben, a repülőkön és legfőképp, egy kávézóban elfogyasztott kávé mellett a napi sajtó átolvasása olyan, mint egy szertartás ( gondoljunk a szivarozó, újságolvasó úriemberekre a múlt századból ). A nyomtatott sajtó olvasásának oly régi hagyománya és kultúrája van, amit nem szabad az enyészetnek átadni.
