2011.04.11. 23:40| Szerző: San Miguel José

Írhatnék valamiről, lenne kedvem. De tényleg!  Mondjuk pár szót denevérekről, mesékről, a kormányról. A jó királyról és a nagy úri bálokról. Sikerekről, szabadságról, változásról, hazugságról. De hidegen fújnak a szelek, azok jót nem jelentenek… Írhatnék néhány sort, agyban lüktető vérről, egyre fogyó levegőről, fegyelemről. Tiszteletről, becsületről meg a beragadt generációról. Ejthetnék pár mondatot Bobby Papcsákról, a Szmoking és trotil operett sztárjáról. Vagy a Semmilyen Vadászról a szavannák uráról. Hitekről, hitelekről, dogmákról, életetekről, sorsokról, cégekről. Pofán vágott álmokról. A tévében meg ölik egymást valami sorozatban, sorozatban. A percek árnyai is rászáradtak a falra. Ja, hogy nem tanítottak önfegyelemre? Az franya! Ez momentán tényleg az. San Miguel Josénak még mindig nem jön be a mágia. Az mondja hiányzik a lényeg, egy légynek a ragacson. Sej, fordulj lovam… Írhatnék, így van, írhatnék, hisz hajlamom még van, de gusztusom már nincsen…

Álljon itt inkább a költészet napján ma, egy vers. Régen íródott a semmibe, senkinek, mégis megtalálta a gazdáját, pedig még címe sincs.

 

Milyen apró egy könnycsepp.

Mégis óriás üveggolyó,

mikor a bánat súlya húzza.

Folyékony, forró ólom.

Legörög arcodon,

s mint kristályfényű csillag

szétterül a parketton.

 

2011.01.29. 17:08| Szerző: San Miguel José

Furcsa felhívás kering a Facebookon. A helyi Fidelitas édességet gyűjt a nehéz körülmények között élő gyerekeknek. El nem vitatva tőlük a jó szándékot és a tenni akarást, azért fel kell tennünk néhány kérdést:

Noha nyilván való, hogy gyerekek örülnek az édességnek, nem lenne esetleg hasznosabb, -jóval hasznosabb- inkább megunt, kinőtt ruhákat, játékokat, könyveket gyűjteni nekik?

Ezt csak azért kérdem, mert a nehéz körülményeket nem igazán értem, hogyan tudná jobbá tenni  idézem: " az ünnepekről megmaradt, számotokra már "felesleges" " édesség és szaloncukor? Esetleg a benne lévő feniletilamin boldogság fokozó hatása elfeledteti velük egy időre a hideget, a lukas cipőt, a szakadt kabátot vagy a teljesen elnyűtt plüssmackót? Azt se feledjük, hogy az édesség pillanatnyi boldogság, míg egy plüss maci azért sokkal több tud lenni egy gyereknek, mint sima játék.

2010.11.20. 12:10| Szerző: San Miguel José

Mai ajánlatunk ebédre két vers. Az első escéhának a gyengécske válaszok urának ajánlva, a második meg azért, hogy teljen az oldal. Vagy valami ilyesmi… 

 
 Szonett a zűrzavarhoz
  
 Azért írom e sorokat, hogy a végén
Valami szonetté legyenek.
Vajmi kevéssé érdekel a végkifejlet,
Írom a mondatokat és kész.
 
Örömömre szolgál, ha közölhetek egy s mást.
Leirkálok néhány bolondságot,
Mókás dolgokat és galádságot,
Szívügyeket és talán egy kis látomást.
 
S hogy a zűrzavar teljes egésszé légyen,
A továbbiakat úgy intézem,
Az utolsó versszakot ajánlásba tészem.
 
Oh, Ember tudd: környezetbarát vagy!
Hiszen, ha elásnak megrohadsz.
Éltessen téged e tudat…
 
2004 Szeptember 9.
 
 

Ott, ahol… 

Az értékek összefolynak
És álom lesz a valóságból,
Ahol a rémtett felmagasztosul
És az érzelem megfakul,
Csak Attila nézi bambán
A mindig forgó dinamót.
Ott, ahol csapkodnak a szavak,
Vihart kavarva egy pohárban
S a népeket feláldozzák
A hatalom oltárán,
Csak Gyula ül a magasban
S keresi hazáját az alantban.
Ott, ahol minden mondat vádol
Mindenkit mindenért,
Az ember csak átkoz
S félelmet ad félelemért,
Csak Miklós gondol a hazáról
De szavait megöli ezer tábor.
S miért folynak a szavak tollból?
Mert a papírnak az a valóság,
Amit a tinta ró reá.
 
2004-ben valamikor

 

 

Címkék: vers szabadság jose san miguel  |   | 5 komment
2010.10.30. 18:12| Szerző: San Miguel José

 

Gyermekkorom
Egy korabeli,
Családi sikerfilm
Volt…
 
 
Érted?
Dehogy érted!
Hogy értenéd,
Ha én sem értem.
 
 
Miért nem?
Mert nem értesz
És én sem értelek
Téged…

 


 

Címkék: vers válság san miguel josé  |   | 1 komment
2010.09.16. 14:03| Szerző: San Miguel José

Fáradtan bámulnak az erdők. Meséik eldöntik háborúk sorsának utolsó perceit. És igen: háborúk sorsának végső perceit élem át és lassan átlépem a határt. Kiált felém az út pora. Elnyújtott hangja elveszett nyomaim keresi, tapossa. A kivágott fák a halált dalolják. Álmaik minden rosszat kívánnak. Árnyéka a napnak móresre tanítana, persze mersze, ha volna. Egy otromba kihívás az utolsó napokra szállva kéri: - Hozzak valamit… , valamit, ami kivégzi!-

 
 
2010.02.22. 06:20| Szerző: San Miguel José

És Harcsa Veronika, mert gyönyörű és tehetséges. A tavasz jut róla az eszembe, ami már itt áll a kapuk előtt 

2010.02.06. 16:01| Szerző: San Miguel José

 

Nyitány:
A márvány idő halad tovább. Tik-tak. Lefolynak a percek árnyai a falon.
Üres másfél óra. Nem üres, de nincs mit csinálni. Fél négy van délután, öttől programváltozás. Most kávéház. Haza is mehetnék, de minek. Hazaérek és fél óra múlva mehetek, tehát indulni felesleges. Ismerem magam, elleszek. Kávé, szóda néhány szál cigaretta, elhamvadó. Az egyetlen, ami zavaró, sehol egy ismerős. Beszélgetnék valakivel erről-arról. A hely üres (szóismétlés). Költözni kellene innen el, messzire, le a meleg délre vagy a Bahamákra. Klasszikus angol szabású öltönyök, Aston Martin, James Bond. Kapj el, ha tudsz! Téli világ, dögunalom, villódzó nyerő automata. Írni sincs miről… Kampány. Szóra sem érdemes. Mintha megállt volna a létezés. Legalább valami könyvem lenne. Bár, ha jobban bele gondolok, van itt egy könyves bolt nem túl messze, átmegyek és veszek valami francia irodalmat. Pestis. Vagy mégsem. Itt a PDA-m, ingyen wifi, Index, Facebook… Vár a harmadik valóság.
2010.01.22. 01:48| Szerző: San Miguel José

 

Az írás létrejöttéért külön köszönet Áldottgyermeknek, aki az utóbbi post-jaival féltéglát dobott gondolataim állóvizébe. 
 
A  pártok nem jövőt, hanem lényegében álmokat adnak el a választóknak. Tehetik ezt mindazért, mert a magyar szavazópolgár sokkal inkább érzelemből dönt, mint észérvek alapján. Ez adódhat abból, miszerint a magyar a fogyasztói társadalom csapdájába eset és az anyagi erejét felmúlva , a racionális választást felülírva fogyaszt. 
Nekünk mindent ellehet adni, ráadásul szinte bármennyiért. Ennek okait szerintem a Kádár rendszerben kell keresni. A mesterséges életszínvonal növeléssel legitimált rendszer, ami hagyta az állampolgárt viszonylagos jólétet teremteni magának, fokozatosan atomizálta és arctalan fogyasztóvá tette a társadalmat. Nagyon sokan emlékszünk még a pult alól beszerezhető banánra vagy az első matchbox-okra, a LEGO-ra és persze az ausztriai bevásárló turizmusra. 
2010.01.17. 14:38| Szerző: San Miguel José

A lentebb olvasható mondatokat eredetileg hozzászólásnak szántam Áldottgyermek hasonló témájú írására, de a hossza  miatt post lett belőle.

Először is egy kérdés: Hogy jön ide Lech Walesa?

"Ha hirtelen nem találunk okot akkor gyártunk, keresünk, csak szólni ne kelljen. Ha netán még így sem lenne tiszta: Lech Wałęsa"

Ezt így ebben az összefüggésben nem értem.

Wałęsa és a Szolidaritás nem mondva csinált okokból tette amit tett, ráadásul a rendszert váltani akaró és később váltó lengyeleknek olyan társadalmi katarzist okozott, - ami nálunk a csendes forradalomban elmaradt-, amely igazán egybe kovácsolta a népet, érezték, hogy igenis ők azok, akik változtatni tudnak a sorsukon és senki más.

2010.01.08. 06:20| Szerző: San Miguel José

Kávé és cigaretta.

süti beállítások módosítása