Valami 12-13 éves forma gyerek lehettem, mikor megkaptam Nagy Lajos: Képtelen természetrajz és más karcolatok című kötetét. A képtelen természetrajzot értettem már akkor is, hiszen viccesen ír le különböző állatokat. A karcolatok részét nem mindenhol sikerült érteni. Most, így felnőt fejjel egészen érthető, sőt...

Nem tudtam megállni, hogy be ne másoljak egy rövidke, gyönyörű iróniával megírt természetrajzot a Karcolatokból. Figyelem, 82 éve írták ezeket a sorokat! Hmm... Csak ki kell cserélni néhány nevet és 2008-ban vagyunk. Na-mi-van-itt-nem-változik-semmi-vazze?

A JÓ POLGÁR

A jó polgár százhetven centi magas, esetleg hosszabb vagy rövidebb. A jó polgár kövér vagy félkövér, ritkán sovány, de mindenképpen pókhasú.

A jó polgár testileg egészséges, legföljebb epeköve van, vagy vesehomokja, esetleg egy kisérelmeszesedése, no de ez nem baj.

A jó polgár nagyon szorgalmas, és nagyon szeret dolgozni. Kár, hogy van egy ellenállhatatlan szenvedélye: másokkal is meg akarja kedveltetni a munkát, e célból dolgoztat másokat, s ez annyira elfoglalja őt, hogy ő maga már, sajnos, alig jut hozzá, hogy dolgozzon.

A jó polgár szellemi képességei nagyszerűek. Remekül tud számolni, különösen azt, hogy mennyi jár neki, hamarább kiszámítja, mint Frankl Móric. Nagyszerűen tud olvasni, például az egész Pesti Hírlap-ot egy ültében kiolvassa, viszont a Germinal-t például egyáltalában nem tudja olvasni, annyira nem, mintha kínai betűkkel lenne írva.

A jó polgár igazi filozófus. Filozófiája az ő különböző korszakai szerint változik, de amikor már ötven éves, a tokája dupla, a pocakja tripla, van egy sarokháza s két-három milliárdja a bankban - akkor ebben az egy halhatatlan igazságú s mélységesen bölcs tételben csúcsosodik ki: „Ja, az emberiségen nem lehet segíteni!”

Lám, a jó polgár az emberiséggel is törődik! Bizony, ő szereti az egész emberiséget. De mivel az emberiség ezerötszázmillió emberből áll, azokat a jó polgár nem ölelheti egyszerre a szívéhez. Kénytelen tehát csak úgy egyenként ölelgetni az embereket, amely célra is a megfelelő egyéneket a Papagájból s más bárokból szerzi.

A jó polgár híve az általános jólétnek. Ebben ő maga mindenkor jó példával jár elöl. Kedvenc étele a rántott csirke, szereti az egri bort, a kaliforniai barackot, tejszínhabos parfét, a finom cigarettát - és kimondhatatlanul irigyli a munkást, mert „A munkásnak nincsen igénye”.

Kedvenc miniszterelnöke gróf Bethlen István. Kedvenc humoristája Kunapé, irodalmi
eszményképe a kabaré; Adyról például ez a véleménye: „Én nem szeretem, de azt mondják, hogy egy jó költő legyen.”

A jó polgár szereti a zenét is. Elmegy az Operába, s mialatt a Tristán és Isoldá-t játsszák, majd eleped a vágytól, hogy a zenekar rázendítsen már egy jó Zerkovitz-nótára.

No de a jó polgár lányai is szeretik a zenét; odahaza zongoráznak, és kórusban éneklik: „Csak pénzért, csak pénzért, Noná majd ingyért!”
1926