Odakint a tél még tartotta magát, de már az utolsókat rúgta.

San Miguel Josénak (a továbbiakban SMJ - a Szerk.) nem voltak gondolatai. Érezte, a zűrzavar teljesen kiradírozza az agyát. Támaszkodott a pultnak egy kozmikus bűntanyában és fél komában meredt a sokadik marsi világos habjába. Úgy érezte, mintha világa épp rákészülne borulni fejére, na ez az érzés egyáltalán nem dobta fel SMJ – t. Tisztában volt vele, hogy írnia kellene valamit, hisz űreposz író lenne vagy mi fene. El is tervezte, papírra vet rövidesen valamit, de mit, azt még nem tudta. A legrosszabb az volt a dologban: SMJ-nek még egy rövidke kis idézet sem jutott az eszébe.

Közben planétáján a nép által szabadon választott parlamenti denevérek ismét valami népszavazásra készültek.

A parlamenti denevérek a határidő szűkössége miatt eszelős mondatokkal, szlogenekkel és egyéb kampánykommunikációs instrumentumokkal nyomták tele a bolygó audiovizuális, elektronikus és írott médiumait, a köztereket sem kímélve. A sületlenség minden oldalon elképesztő méreteket kezdett ölteni. A glóbusz közvéleménye már rég gondolkodás nélkül bevett mindenkinek mindent, ami az érzéseihez közel ált. SMJ mindezt nehezen viselte. Legjobban az egymás mellett elbeszélés, a komplexitásokban és rendszerben való gondolkodás hiánya zavarta, meg a konspiráció teóriákban való hit.

San Miguel Josénak egyszerűen nem jött be a mágia. Még fiatalabb korában olvasott egy könyvet a mágusokról – sajnos a könyv elveszett az idők viharának végtelen tengerében-, amiben a két szerző leírta miről ismerszenek meg a modern mágusok: arról, hogy a szavaik erejével képesek elvarázsolni tömegeket, akik aztán vakon követve fogják őket szolgálni, tudattalanul megtéve nekik mindent, amit kívánnak, s közben azt gondolják, a mágusok jót tesznek nekik. Újra és újra beveszik a mágusok szövegeit, pedig történelmi példák sora bizonyítja a kártékonyságukat. A mágusok a hatalmuk érdekében bármire képesek voltak és lesznek: Népeket igáznak le a nép nevében, a demokrácia nevében, a saját népük gondolatait is a rabszolgájukká teszik, aki nem hódol be nekik, megfélemlítik a hatalmuk érdekében.

- Kisasszony – szólította meg SMJ a kiszolgáló hölgyet-, tudja a hatalom leginkább lehetőség a társadalom jobbítására és nem önérdek. A hatalom a néptől ered és a nép szolgálatába is kell azt állítani, nem használhatja fel senki saját céljaira, főképp a népre hivatkozva nem. Tisztában vagyok én azzal, hogy ez trivialitás, meg olcsó idealizmus, de hát még is csak ez lenne a feladata. Most legyen kedves, számoljon nekem. – mondta SMJ és egy erőtlen viszlát után csendben távozott.