Odakint hűvöskés, de mindenképp kora tavaszi késő este volt.San Miguel José egy, az egész planétára kiterjedő radió adó műsorát hallgatta. Egyszercsak megakadt a füle régi barátja, Kelemen Félix hangján. Eltűnődőtt azon, milyen hosszú ideje nem hallott róla semmit. Mire végig gondolhatta volna kettejük barátságát, addigra magukkal ragadták a mondatok. Elhatározta, hogy elküldi a szerkesztőjének a szöveget s megkéri őt, közölje azt le. (Mivel a szerkesztő nem tudta visszautasítani SMJ kérését - a Szerk.) Így az alábbiakban következzék a teljes szöveg:
Jó estét kedves Hölgyeim és Uraim!
A nevem Kelemen Félix.
Engedjék meg nekem, hogy a következő néhány órában én vezessem önöket életük ködös útvesztőjében.
Fogják meg a hangomat és maradjanak a hullámsávban.
Az utcai lámpa elalszik, valami moccan, megreccsen egy ablakkeret.
Csönd.
Múltkor egy filmben egy fickó, egy ezer éves kutya parancsára ölt.
Szevasztok!
Ez a jó terminál? Ez a gép a földre megy?
Kedves barátaim!
Mikor vették észre utoljára a tavaszt?
Mr. Snowwhiteman egyszer azt mondta nekem: - Eveznem kell az emlékezetemben.
Evezzenek most Önök is emlékezetük zugóin.
Most következzék egy dal:
Várni fogok rád jóbarát.
És még valami:
Ha valaki a Tejút-körút ötödik kereszteződésénél jobbra akar fordulni, azzal közlöm, az utat felújítják. A forgalmat balra terelik. Mary Poppins elszált a nyugati széllel.
Most pedig hadd forogjon egy kis napfényes boogie...
