2010.02.06. 16:01| Szerző: San Miguel José

 

Nyitány:
A márvány idő halad tovább. Tik-tak. Lefolynak a percek árnyai a falon.
Üres másfél óra. Nem üres, de nincs mit csinálni. Fél négy van délután, öttől programváltozás. Most kávéház. Haza is mehetnék, de minek. Hazaérek és fél óra múlva mehetek, tehát indulni felesleges. Ismerem magam, elleszek. Kávé, szóda néhány szál cigaretta, elhamvadó. Az egyetlen, ami zavaró, sehol egy ismerős. Beszélgetnék valakivel erről-arról. A hely üres (szóismétlés). Költözni kellene innen el, messzire, le a meleg délre vagy a Bahamákra. Klasszikus angol szabású öltönyök, Aston Martin, James Bond. Kapj el, ha tudsz! Téli világ, dögunalom, villódzó nyerő automata. Írni sincs miről… Kampány. Szóra sem érdemes. Mintha megállt volna a létezés. Legalább valami könyvem lenne. Bár, ha jobban bele gondolok, van itt egy könyves bolt nem túl messze, átmegyek és veszek valami francia irodalmat. Pestis. Vagy mégsem. Itt a PDA-m, ingyen wifi, Index, Facebook… Vár a harmadik valóság.
Üresedés van a világegyetemben. Hihetetlen. Esélytelen, reménytelen, tehetetlen. Csak a márvány idő halad tovább kérleletlen. Átfut mindenen, mint valami olimpiai-aranyos gátfutó. Szegénység, gazdagság. Észvesztő esélyegyenlőtlenség. Modern világ, Western civilization. Katasztrófák, éhezés, Irak, Irán, Afganisztán. Tudni a semmitnemtudást rémisztő megvilágosodás.
A márvány idő halad tovább. Tik-tak. Lefolynak a percek árnyai a falon.
Az idő mozog, a létezés áll, a tér elmosódik… Jól jönne most egy fátyolnyi irónia vagy egy felrobbantott völgyzárógát. Üres cigaretták, gát. Kávé. Politika, miegymás. Hogy, hogy vagyok? Így-úgy. Anyway so anyhow. Probléma megoldás: igyak egy sört hát? Ez kizárt. Kávé és cigaretta, ennyi a mai kilátás. Csodavárás. Hátha Isten erre jár. Pocsékok ma a mondataim, se mondattagolás, sem bekezdésekre való bontás csak üres (szóismétlés szóismétlése) szóvirágfolyás. Most nézem, itt-ott rímel.
A márvány idő halad tovább. Tik-tak. Lefolynak a percek árnyai a falon.
A rádió hírei. Irakban kiszabadultak a túszok. Afganisztánban kivégezték a túszokat. Minek kergetjük az angyalokat? Az értelem túlszaladt a síneken. Vasszínű égboltban forog a lakkos, hűvös dinamó. Oh, zajtalan csillagzatok, szikrát vet fogam között a szó. József Attila, Ady. Ellobbannak hangulataim, mint apró rőzselángok. Őket nem látod, hisz nem itt vannak, nem ezen a világon. Messiásvárás. Az ajtó nyitva áll… Könyörgés. Gyere már!
Rakosgatom egymásra a mondatokat, mint valami Mekk mester. Habarcs nélkül, ablak s ajtó nélkül. 
A márvány idő halad tovább. Tik-tak. Lefolynak a percek árnyai a falon.
Nagyanyáink, nagyapáink álmai, szüleink vágyai szertefoszlanak a napon, mint nyárhajnali pára a szántók felett. Szabadság. Válságban a mezőgazdaság. John Deer, Massey Fergusson. Légkondicionált. Öreg Zetor, MTZ. Beragadt ablaklehúzó kar. A magyar igazság nem változik. Tázlár felé a hóakadályon. Válságban a kormány. Bajnai, Oszkó, Molnár. Válságban az ország. Orbán köztünk jár. "Utolsó slukk és vége. Cigarettám elég. menni kéne végre, ebből ennyi éppen elég..."*
Zárás:
A márvány idő halad tovább. Tik-tak. Lefolynak a percek árnyai a falon.
 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sanmigueljose.blog.hu/api/trackback/id/tr891734292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MelloYello · http://proxima.blog.hu/ 2010.02.13. 10:28:28

masterpiece.
Régen olvastam ennyire magyar írást.
Azt hiszem, ahogy halad az idő, úgy kerülünk egyre távolabb a szüleink, nagyszüleink érájától és ez az, amitől meg vagyok én is zavarodva. Úgy lépünk át a science fictionök világába, hogy időnk sincs megállni és gondolkodni azon, hogy szeretnénk-e, akarjuk-e...?
Korai felnőttkori identitás-válság?
Ha ennyire pontosan visszaadja valaki a legbelső gondolataimat és hangulatképeimet, akkor ennél sokkal többről van szó.
"Csináljuk egy gruppot a fészbúkon; >Adjátok vissza a tizenéves kori álmaimat, ha már úgy felgyorsítottatok mindent, hogy magunkkal sem tudunk lépést tartani!<"

San Miguel José · http://sanmigueljose.blog.hu 2010.02.13. 12:22:19

@MelloYello: Szerintem a társadalmunk aktiv korosztálya szenved ebben az identitás-válságban. Szóval, amit most átélünk az egy társadalmi identitás-válság, tudathasadás-szerű jelekkel.

@áldottgyermek: Hozzuk vissza a 90-es évek közepét!

San Miguel José · http://sanmigueljose.blog.hu 2010.02.13. 12:25:25

@MelloYello: Ha tudnék úgy írni és lenne olyan emlékezetem, mint Marcel Proust-nak, megírnám " Az elveszett magyar idő nyomában" című regényfolyamot. :-)

A Facebook-os group nem is rossz ötlet. :-)

San Miguel José · http://sanmigueljose.blog.hu 2010.02.13. 12:28:56

Globális szinten pedig civilizációs szintet lépünk ettől az zűrzavar. Most folyik az átmenet. A lényeg az, hogy pozitív vagy negatív minőségbeni lépés lesz-e. Ezt bővebben nem tudom alátámasztani, inkább megérzés.

áldottgyermek · http://aldottgyermek.blog.hu 2010.02.13. 14:45:48

Soha nem jön vissza már a mi kilencvenhatunk.

amúgy nem értem, hogy miről beszéltek, de sajnos érzem :S
valszeg, ezt érzem.

MelloYello · http://proxima.blog.hu/ 2010.02.13. 19:19:56

@San Miguel José: mekkora flash ez a Marcel Proust-téma! ÁGY '96-os postjához akartam írni, hogy pl. Az eltűnt idő nyomában-t is 1996-ban kezdtem olvasni...
Civilizációs szintlépés? Az ún. nyugati társadalomban? Igen, ez jó magyarázatnak tűnik, de néha úgy érzem, mintha már megtörtént volna az átmenet, most épp csak simítgatják a kollektív tudattalant.
És engem igenis sokkol ez a digitalizmus és rosszul vagyok tőle és nem tetszik, hogy mértéktelen a digitalizálás és tartok is tőle és velem el lehet hitetni ezek után, hogy Philip K. Dick próféta és nem félnótás.

MelloYello · http://proxima.blog.hu/ 2010.02.13. 19:20:36

@áldottgyermek: teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt érzi.

Bandara65 2010.02.14. 10:32:14

Először csak szemléltem a postot, hiszen a fotót felismertem. Valahogy nagyon "magaménak" tűnt a szöveg, a gondolatok. Az első részről csomó párhuzam pergett le előttem képekben, ki mont mondott volna, gondotam talán leírom. Majd egyszer. Most ide mégsem passzol, mert ez így jó, annak találtam, ahogy végigolvastam. Érdekes, amit a szintlépésről és a tudathasadásról írtok.Nekem szűken az az érzés jön le, hogy míg kinézünk a világba és próbáljuk felfogni, megérteni mi történik, addig itt sem a jelenünkkel sem a múltunkkal nem vagyunk tisztában. Képek sora villan fel, melyeket alig tudunk tudatunkban elhelyezni, mégis minden időszerűtlen, helytelen, hiteltelen, felesleges.
Ütős érzés így elmélkedni.
süti beállítások módosítása