Manapság, mikor a nyugati civilizáció egyre inkább értékvesztetté válik és eluralkodik a társadalomban a szabadosság, (ami nem egyenlő a szabadsággal), a hagyományok kezdenek elhalványulni. A multikultúralitás feláldozódott a fogyasztás oltárán, miközben legfőbb célja az kellene legyen, hogy megértsünk más kultúrköröket, civilizációkat. Mindezt lehetőleg az adott kultúra hagyományai, mélyebb gondolkodása szintjén. Ehelyett a multikulti épp az ellenkezője lett, mindent egymásra borítunk, ami jól eladható és szép lassan feloldódunk valami langyos, rózsaszínű vattacukorban. Viszont vannak olyan művészek, akik mindezt a borongós, a kultúra halálát vizionáló hangulatot rövid percek alatt feledtetni tudják velünk. Azok, akikben olyan mélyen gyökerezik a hagyományok iránti tisztelet és alázat, hogy akár más népekkel is képesek megismertetni, elfogadtatni hazájuk kultúráját, mindezt úgy, hogy szórakoztatnak is közben.

Lassan ismét itt a nyakunkon a Valentin-nap.

Mit tegyen az ember ha a képeslapküldő-

oldalak  kínálata kimerül a hasonló, giccses

rémségekben?

(folytatás csak erős idegzetű,18 év feletti személyek számára)

Az írás apropója a tavalyi év, (szerintem) legjobb lemezét „Year Zero” címmel elkészítő NIN. A Year Zero 2022-ben új időszámítás kezdetét jósolja az emberiségnek. Egy olyan kor lesz ahol, ha nem vagy gyors és jól informált és nem vágod az internetet, akkor egyrészt nem tudnak kihasználni, másrészt lemaradsz, mert az eredeti info csatlakozik egy másikhoz, az így kapott új file-nak semmi értelme nem lesz. Így odakerülhetsz ahova a mátrix berendezői szánnak téged: A SEMMIBE!

Mikor utoljára láttuk hősünket, San Miguel José (a továbbiakban: SMJ – a Szerk.) az Alpha Centauri felé tartó járgányra való felkerülésért indult harcba. A történet jelen állása szerint elég annyit tudnunk, hogy SMJ elérte az említett gépet és hat ciklust töltött el az Alpha Centauri közigazgatási központjában (SMJ kérésére az útról írt feljegyzéseit később közöljük). Nos, a tényállás lefektetése után ugorjunk fejest a San Miguel José visszatérése utáni eseményekbe.

"Kedves Konrád Judit és .Rimné Zsíros Melinda!

 Mindig is sejtettem, hogy a Fundamenta egy utolsó, féreg kóceráj, de most már teljességgel meg is bizonyosodhattam erről. A folyamat végtelennek tűnik, melynek során visszakaphatom a saját pénzemet, melyet befizettem Önöknek, és melyet Önök a szerződésem februári lejárta óta önkényesen használnak. Tudom, hitelt is igényeltem, melyhez immáron a harmadik paksaméta iratot vagyok kénytelen benyújtani, melyben eddig talán a nagyanyám vércsoportján kívül magam és családom összes paraméterét közöltem Önökkel. Ráadásul, Önök gondoltak egy merészet, és egy közjegyző által elkészítendő irattal még kivesznek 10-15 ezer forintot a zsebemből (mellékelten küldöm az erről szóló számlát, melynek összegét szíveskedjenek átutalni a bankszámlámra). MIRE FEL?? Nem elég a jelzálog biztosítéknak?? Családtagom szintén igényelt Önöktől hitelt, amelyhez "röpke" fél év után hozzá is jutott, és tőle érdekes módon nem kérték ezt az olcsónak nem nevezhető iratocskát, pedig az ő hitelösszege magasabb volt, az egyéb biztosítékok és körülmények pedig megegyeztek a mostaniakkal. Erről az egész tortúráról gyermekkorom egyik klasszikusa jut eszembe, amikor Jürgen Morgen NDK-s vasutasnak levágja a vonat mindkét kezét és mindkét lábát, mire ő felkiált: HÁT A FASZOM NEM KÉNE????? Biztonság kedvéért ezen levelemhez mellékelem nyál-, vizelet és spermamintámat (megtalálják  a papíron), megelőzve erre vonatkozó kérésüket, mellyel tovább késleltetnék a pénzem kiutalását. Szívből kívánom, hogy aktatologatás közben dőljön Önökre az egész irattár, vagy esetleg szüljenek sünt.

 Üdvözlettel:

Belencsák Ferenc

 U.I.: Biztosak lehetnek benne, hogy akit csak tudok, le fogok beszélni arról, hogy üzleti kapcsolatba  lépjen   a Fu(ckin)n(g)damentával."